Az egész családtámogatási rendszerünk egy átgondolatlan, toldozgatott-foldozgatott vacak. A nemtörődömség, a rendszerszintű jogalkotás hiánya viszont hosszútávon nagyon kemény következményekkel fog járni, amelynek elsősörban a nők fogják meginni a levét. Megint.

Előző bejegyzésemben egy orosházi kismama esetén keresztül mutattam be, hogy a Kormány hogyan bünteti a kismamákat a saját átgondolatlansága és nemtörődömsége miatt. Most bemutatom, hogyan lehetne rendbe tenni a dolgokat.

Az az állításom, hogy 3+1 dolog szükséges ahhoz, hogy rendeződjön a helyzet: csökkenteni kell a cégek kockázatait, növelni a szankció esélyét, és egy utolsó védőhálót kifeszíteni a kismamáknak. Plusz, nekünk is változtatnunk kell.

Csökkentsük a cégek kockázatait!

Jelenleg ha egy cég dolgozója teherbe esik, nem annyi történik, hogy a dolgozó elmegy táppénzre, aztán találkozunk három év múlva. A cégnek meg fognak növekedni a költségei.

1. Ki kell írnia egy álláshirdetést A profession.hu-n a legkisebb hirdetés 90 000 Ft + ÁFA, de egy Szuperinfós vagy Orosházi Életes hirdetés is több tízezres lépték.
2. Felvenni és betanítani az új embert Egy kékgalléros, fizikai állományú ember teljes beléptetése és betanítása átlagosan 300 000 Ft körül van. Egy fehérgalléros, diplomás embernél ez akár 1 milió forint is lehet. Ezzel kapcsolatban egy érdekes cikk itt található.
3. Fizetni a táppénz-egyharmadot A nevének megfelelően a dolgozónak kifizetett táppénz összegének egyharmadát a cégnek be kell csengetnie az államkasszába. Ez a Békés megyei átlagbérrel és 6 hónap táppénzzel számolva több, mint 200 ezer forint.
4. A teljes idő alatt fizetnie kell a bérszámfejtőnek a kismama bérszámfejtése után a díjat, teljes időszakra, ez akár 70 ezer forint is lehet.
5. Mikor visszajön, ki kell fizetnie/ki kell adnia a felhalmozódott szabadságát, ez kb. egy havi bér (ekkor a kismama nem dolgozik).

Összességében tehát az, hogy mondjuk egy bolti eladó teherbe esik, legolcsóbban is 6-700 ezer forintjába kerül a cégnek, míg mondjuk egy építészmérnök esetén ez 2-4 millió forint költséget is jelenthet.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy mondjuk egy pizzériát üzemeltetünk, van két szakácsunk meg két pincérünk, többnyire húszas éveikben járó nők. Három hónap csúszással ketten bejelentik, hogy gyermeket várnak. Ez ebben a formában a vállalkozás jövőjét veszélyezteti.

Ezek után nem csoda, hogy sok cég úgy dönt, hogy nem kockáztat, egyszerűen nem alkalmaz szülőkorban lévő nőket és/vagy nem tartja be a szabályokat. Utóbbira jó példa volt a sorozatom első részében vázolt eset: hosszabbítgatták a nő szerződését, ezzel a négyes és ötös programpontban szereplő tételeket, összességében többszázezer forintot megspóroltak.

Erre két megoldási javaslatom van:

1. Töröljük el a táppénz-egyharmadot terhesség esetén. Ne kelljen a cégeknek fizetnie. Ez a költségvetésben szabad szemmel láthatatlan összeg. De tényleg, kb. kerekítési hibahatár alatt van, ami ebből bejön a költségvetésbe. De láthatjuk, hogy a cégeknek nagy teher.
2. Vállaljuk át a cégektől a CSED és a GYED ideje alatt gyűlő szabikat – de csak ha vállalják a továbbfoglalkoztatást! Az égadta világon semmi értelmük se elvi, se gyakorlati szinten. Ha a cég valóban visszafoglalkoztatja, akkor jelenleg a bölcsibe, oviba való beszoktatásra használják. Ezt nyugodtan átvállalhatja az állam! Ha meg a cég nem vállalja a továbbfoglalkoztatását, akkor ugye a beszoktatással nincsen gond, de akkor meg fizessen.

Vegyük komolyan a szankciókat!

Különösen nehéz helyzetben vannak azok a cégek, akik maradéktalanul betartják a munkaügyi szabályokat. Egy átlag magyar nő tapasztalata – különsen középfokú végzettségig – az, hogy ha talál munkát, ott nem feltétlenül mennek tisztán a dolgok: a fizu egy része vagy egésze borítékban jön, a táppénz, szabadság nem tolerált, stb. Amikor egy ilyen nőnek sikerül „megcsípnie” egy normális állást, ahol minden rendben ment, nagyjából azonnal bele is kezdenek a babaprojektbe. Több olyan cégnél is dolgoztam (ahol értlemszerűen szabályosan mentek a dolgok), ahol elfogadott és kalkulált kockázat volt, hogy a belépő fiatal nők nagyon rövid idő után belevágtak a babaprojektbe. Hogy ne tették volna? Évek óta erre vártak, hogy legyen miből (normálisan bejelentett munkaviszonyból) szülni! Így ez a kockázat jelentős mértékben átkerül a simlis cégektől a rendesen működő cégekhez.

Ezért is tartom kiemelten fontosnak, hogy miután csökkentettük a cégek kockázatait, kezdjük el komolyan venni azon ügyek és cégek feltárását, ahol a cégek a könnyítések ellenére sem jártak el korrekten és törvényesen.

Fotó: The New York Times

Ehhez arra van szükség, hogy könnyebb legyen bejelenteni a visszaéléseket, bejelentsük a visszaéléseket, és érdemi legyen a szankció.

Javaslataim tehát:

1. Az EBH (Egyenlő Bánásmód Hatóság) azonnali visszaállítása Az EBH beszántása iszonyatosan nagy ütés volt a kismamáknak. Ezentúl sokkal nehezebb lesz egy diszkriminációs ügyet intézni (mint Anna esetében is történt), bíróságra kell menni.
2. Könnyített, alacsony belépési szintű ügyintézés Kritikus, hogy az ilyen ügyekben könnyen, gyorsan a lehető legkisebb belépési küszöbbel lehessen ügyet intézni. Ügyvéd nélkül, elektronikusan, egyszerűsített nyomtatvánnyal. Fontos, hogy az EBH gyorsan és hatékonyan járjon el, és a „nyomozási” feladatok közül minél többet saját maga tudjon elintézni. Fontos, hogy rövid idő alatt záródjon le az eljárás, ne húzódjon évekig.
3. Valódi szankciók, valódi kárpótlás Nem írásbeli nózirakoppintásra van szükség. Arra van szükség, hogy azoknak a cégeknek, akiknek a könnyítések ellenére sem sikerül korrekt és törvényes módon eljárniuk, azoknak a cégeknek fájjon. És arra is szükség van, hogy a sértett nőknek megérje eljárást kezdeményezniük.

Tudom, hogy a szankciókat senki nem szereti. De amikor a cégek törvénytelenül járnak el a szülőkorban lévő nőkkel szemben, nem csak a közvetlenül érintett dolgozókat, jelölteket sértik.

A törvénytelenül eljáró cégek ugyanis versenyhátrányba szorítják a tisztességesen eljáró versenytársaikat és csökkentik a fiatal nők értékét a munkaerőpiacon, ezáltal a teljes társadalom ellen követnek el bűnt.

Biztosítsunk egy utolsó védőhálót a kismamáknak!

Hatással lehetünk a munkaerőpiac viselkedésére a kockázatok mérséklésével, a szankciók növelésével, de ettől függetlenül kell egy védőhálót biztosítani a kismamáknak.

Ezért javaslom, hogy abban az esetben, ha a kismama nem dolgozik, de apa munkavégzés melletti GYED-extrát vesz igényba a közös gyermekük után, az apa GYED-ből történő járulékfizetése az anya nyugdíjéveit alapozza meg úgy a szolgálati idő tekintetében, mint anyagilag.

Mi is tehetünk a kismamáinkért!

Jelenleg a gyermekvállalással kapcsolatos kockázatokat a munka világa szinte kizárólag a nőkhöz társítja. Mert beteg lesz a gyerek. Mert el kell menni szülőire. Kétségtelen, hogy ezek előfordulnak, de természetes részei az életnek, így a munka világának is.

Természetesnek vesszük, hogy az embert néha leteperi az infuenza vagy jön egy gyomorrontás, és pár napig nem tudunk munkába menni (azok a cégek, akik az élet ilyen természetes velejáróit sem tudják tudomásul venni, egy másik bejegyzés tárgyát képezik). Ezen nincs mit beáraznia a munkaerőpiacnak, hiszen bárkivel megtörténhetnek.

Meggyőződésem, hogy a gyerek betegsége vagy a szülői értekezlet, nem kellene különbözzön ettől. De ahhoz, hogy ezt a munkerőpiac is így lássa, fontos lenne, hogy ezek a terhek (is) egyenlőbben oszoljanak meg a szülőtársak között.

Fotó: Pixabay / ddimitrova

Mi is tehetünk a kismamáinkért:

1. Járjon apa is szülőire! Jobban meg fog oszlani a kockázat a férfi és a női munkavállalók között, ha az esetek felében anya megy szülőre, a másik felében pedig apa.
2. Ápolja apa is a beteg gyereket! Szintén jobban meg fog oszlani a kockázat, ha az esetek felében apa marad otthon ápolni a beteg gyerkőcöt, a másik felében pedig anya.

Sokszor kiskorúsítjuk az apákat, azt gondolva, hogy nem képes úgy figyelni szülőin, nem képes úgy ellátni a beteg gyereket, mint az anya. Ezt tévedésnek gondolom: egyrészt az anyák is tanulják ezeket, másrészt számtalan egyedülálló apuka is van, akik bizonyítják, hogy egy férfi is abszolút képes és alkalmas remek munkát végezni, amikor ilyen kihívásokkal szembesül.

Az, hogy az apa jobban bevonódik a gyermekek ellátásába, rengeteg előnye van a szülők, a gyermekek, a cégek, a társadalom, és az állam szempontjából is. Erről a későbbiekben még fogok írni.

Borítókép: www.fedemploymentlaw.com