„Legalább kormányzóképesek”. A mondat, ami az elmúlt hetekben durván megdőlt. Mai bejegyzésemben kicsit elmesélem annak a kalandos történetét, hogyan kerültem beoltásra a koronavírus ellen.

Az oltások jók. Ez egy olyan alapgondolat, amivel soha nem vitatkoztam – soha nem is tervezem vitatkozni. Természetesen én is minden kötelező oltást megkaptam. Szívem szerint a HPV-elleni oltást is felvenném, de jelenleg nem engedhetem meg magamnak.

A tűtől ugyanakkor rettentően félek. Nem magától a szúrástól. Nő vagyok, hozzá vagyok szokva ennél nagyobb fájdalmakhoz is. Nem igazán tudom megmondani, mi rémít meg a tűben ennyire (érdekes módon a szikétől nem félek). Ugyanakkor hiszek Remus Lupin bölcsességében: „A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb.” Nos a védőoltások pont ilyenek.

Amikor megjelentek az oltások, biztos voltam benne, hogy fel fogom venni. Lestem a gyártók között zajló versenyt, a híreket és vártam, hogy elérhetőek legyenek – természetesen kellő tesztelést követően.

Amikor megjelent a regisztrációs felület, iszonyatosan felhúztam magam. Meggyőződésem, hogy a Fidesz részéről súlyos visszaélés volt az adataink ilyen módon történő begyűjtése, Hogy mi a köze a Miniszterelnöki Kabinetirodának az e-mail címemhez vagy a telefonszámomhoz, az meghaladja a felfogási képességeimet.

Masszív ellenérzéssel, de regisztráltam az oltásra. Természetesen nem hagytam jóvá, hogy „Magyarország Kormánya” további kapcsolattartás céljára használja adataimat. Ismerem, milyen Magyarországon a „kormányzati tájékoztatás”, nem kívántam azzal stresszelni magam, hogy SMS-eket kapjak arról, mennyire is vagyok hazaáruló, oltásellenes véglény. Majd elolvasom a Telex-en, hogy mit kaptak SMS-ben a feliratkozók, vagy egy Megafonos hirdetésen keresztül kapom az arcomba, hogyan használják ellenem az én pénzemet. Amikor előkerült a lekérdező oldal, lekérdeztem magam, és megerősítésre is került, hogy átment a regisztrációm.

Tudtam, hogy egyhamar nem fogok sorra kerülni. 32 éves vagyok, nincsen olyan krónikus betegségem, amelyről az állami ellátórendszer érdemben tudna. Olyan van, amiről nem nagyon tud: aki megteheti, az nem jár állami finanszírozású nőgyógyászati ellátásra, én is egyszer tapasztaltam meg milyen az SZTK-nőgyógyászat, kellő trauma volt egy életre. Így az állami ellátórendszer nem tud a nőgyógyászati-endokrin betegségemről. Azonban – meglepetésemre – pár héttel ezelőtt elkezdték beoltani a velem egyidős, egészséges barátaimat. Ez egyrészt örömhír volt, hiszen ez azt jelentette, hogy hamarosan én is megkaphatom az oltást. Másrészt baromi ijesztő, hiszen ez azt jelenti, hogy nagyon sokan nem vették fel az oltást a nálunk veszélyeztetettebbek közül, ha már nekünk is jut.

Teltek a napok-hetek és nem jött hír sehonnan, hogy én mikor mehetek és hova. Kíváncsiságból felhívtam a háziorvosomat, hogy ő mit tud. Ekkor derült ki számomra, hogy már megkapta a listát, amelyen minden olyan betege szerepel, aki regisztrált. És én nem vagyok rajta.

Fotó: Unsplash/Irwin

Másnap felhívtam a koronavírus-infóvonalat, hogy ilyenkor mi a teendő. Megadták a NEAK e-mailcímét, hogy írjak nekik. Írtam. Másnap válaszoltak is, igaz, rögtön kétszer, két különböző ügyintéző két órás eltéréssel, de legalább ugyanazt. Kiderült, hogy a regisztrációm valóban sikeres volt, ki is közvetítettek egy háziorvoshoz. Egy olyan orvoshoz, akit ugyan ismerek és híresen kiváló orvos, de történetesen nem a háziorvosom, soha nem volt a háziorvosom, az egészségügyi előéletemről annyit se tud, amennyit a tényleges háziorvosom.

Örömteli meglepetésemre a kérdéses praxisnak volt hivatalos Facebook-oldala, így nem kellett a telefonálásommal zavarnom őket. Írtam nekik és aránylag rövid időn belül kaptam is választ: múlt hét csütörtök délután 2-re kaptam időpontot Sinopharm, azaz kínai oltásra.

És most tennék egy kis kitérőt, hogy pontosan hogy állok a különféle oltásokhoz. A prioritási sorrendem a Pfizer > Moderna > AstraZeneca > Sinopharm volt. Ezek közül bármelyiket beadattam volna magamnak. A Szputnyikot azért nem, mert endokrin betegségek esetén a Szputnyik ellenjavalt. Tekintettel arra, hogy aktív, diagnosztizált endokrin betegségem van, a Szputnyikot egész biztosan visszautasítottam volna.

Ennek megfelelően jeleztem, hogy csütörtökön délután 2-kor ott leszek.

Eljött a csütörtök és délelőtt azzal szembesültem, hogy az Európai Parlament úgy döntött, hogy csak azokat a vakcinákat fogadja el az Európai Vakcinaútlevélhez, amelyeket az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyott. Ezek között sem a kínai Sinopharm, sem az orosz Szputnyik V nem szerepel jelenleg. Ez azt jelenti, hogy – ha ezek nem kerülnek jóváhagyásra később se -, akit ezzel oltottak, azok az egyes országok egyéni szabályozása szerint korlátozásokkal utazhatnának. Azaz egyes országok kérhetnek negatív tesztet, de akár két hét karantént is elrendelhetnek, szabad mozgás az EU-ban ide-vagy-oda. (A Momentum az EP-ben ellene szavazott ennek, Donáth Anna fel is szólalt Magyarország érdekében).

Fotó: Donáth Anna / Facebook

Nekem évente egyszer-kétszer utaznom kell – jellemzően az EU-n belül. Részben ennek magánéleti okai vannak (elsősorban a Felvidékre és Erdélybe), de az elmúlt 10 évben többnyire olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol szintén szükség volt utazásra évente egyszer-kétszer. Emiatt nehéz szívvel ugyan, de csütörtök délelőtt úgy döntöttem, hogy nem tudom vállalni azt, hogy ismeretlen távra kitegyem magam annak, hogy az utazásaim olyan korlátozás alá essenek, amelyek lényegében ellehetetlenítik az utazásokat. Ennek megfelelően visszamondtam a csütörtök délután 2 órási időpontot.

Péntek reggel sokáig aludtam. A 444.hu mobilalkalmazásának értesítésére ébredtem. Lehet időpontot foglalni a Pfizer-re. Mire kiráztam az álmot a szememből, már összeomlott az időpontfoglaló-rendszer, az eeszt.gov.hu. Ez volt a P-nap, vagy más néven Pfizer-nap, amikor váratlanul 100 ezer Pfizer-oltást engedtek ki.

Itt ültem már több mint egy órája fáradhatatlanul, 30 másodpercenként frissítettem az oldalt, miközben a reggelem váratlan fordulatain merengtem. Ekkor kezdtek el szállingózni a pletykák, hogy „utcáról rántják be az embereket”, azaz időpontfoglalás nélkül ma fel lehet venni az oltást. Aztán megérkezett a hír, hogy hetekig most utoljára lehet Pfizer-t felvenni, miközben élő emberrel nem találkoztam, aki Modernát kapott volna.

Szóval felkerekedtem és beálltam a sorba. A „ha beállok ebbe a sorba, lehet kapok Pfizer-t”-sorba.

A folyamat során az alábbi problémákkal szembesültem (nem az én problémáim voltak, de láttam őket, szerencsétlen dolgozók):

1. Egy katona szerint a kórházban az oltásirányítást ellátó katonák egy jelentős részét pont a 100 ezer Pfizer-oltásos napra szabadságra küldték, hogy rá tudjanak pihenni a következő nagy oltási hullámra. Természetesen pénteket követően brutálisan beszakadt az oltások száma.
2. Betegfelvételen folyamatosan kifagytak a dolgozók a rendszerből, amelyen azt kellett ellenőrizniük, hogy valóban regisztráltam-e az oltásra.
3. Az oltásom felvételét nem tudták azonnal digitálisan rögzíteni, mert ott is kifagytak a rendszerből.
4. Elméletileg az oltás után 25 percet kellett volna ülnöm a váróban, mielőtt hazaindulhatok, de 5 perc üldögélés után kérték, hogy inkább a kórház előtt várjak, mert a váróban az oltásra várók és az oltás után üldögélők már olyan tömeget jelentettek, amely segíti a vírus terjedését, és nem tudnak kellően szellőztetni az ellensúlyozásra.

Az oltást sikeresen felvettem. A legkomolyabb jelentkező egészségügyi probléma, ami jelentkezett nálam az oltással kapcsolatban az volt, hogy feltörte a lábam a cipő, amiben mentem. Erről természetesen nem az oltás tehet, hanem én, aki voltam olyan hülye, és magassarkúban mentem sorba állni. 🙂

Érdekes módon pont múlt hét hétfőn volt egy gyakorlóvitám egy Momentumos társammal, ahol az egyik kérdés, amit kaptunk, az a Kormány „oltási tervének” értékelése volt. Ott elmondtam, hogy ez nem oltási terv. Ez oltáskáosz. Az oltási terv az lenne, ha mindenki pontosan tudja, mikor, kivel, hogyan és mit kell csinálnia, és mire számíthat. Az én történetem tökéletesen bemutatja, hogy az oltásom megkapásának útját összeomló rendszerek, random Facebook-értesítésék és követetlen betegéletút kísérték.

A folyamat a fejétől bűzlik és alulról tartják egyben. Azok az egészségügyi dolgozók, katonák, rendőrök, akikkel találkoztam, mind végtelenül kedvesek, segítőkészek, erőn felül figyelmesek, és rettentően fáradtak voltak. A kórház előtt a sorban állók részére vizet készítettek ki, a háziorvosom kétszer is ellenőrzött a listájában, és az a háziorvos, akihez „ki lettem utalva”, nos, az ő asszisztense abszolút tündér volt a Facebook-os beszélgetésünkben. Mindeközben felülről pedig tövig szívatják nem csak a lakosságot, de a komplett egészségügyi szektort, sőt a katonaságot is. Ahogy ma reggel írtam: ma Magyarországon az egészségügyi szektorra a legnagyobb veszélyt a koronavírus után Orbán péntek reggeli rádióinterjúi jelentik.

Grátisz: Ma Gulyás Gergely bejelelentette, hogy ilyen oltási akciónapokat a nagy sikerre való tekintettel a jövőben is terveznek csinálni. Nem tudom, ezek melyik világban élnek.