A tegnapi napon robbant a botrány: a magyar kormány is igénybevette az NSO nevű izraeli cég Pegasus névre hallgató kémszoftverét. Több mint 300 magyar állampolgár beszélgetéseit hallgatták le a szoftver segítségével, közöttük több kormánykritikus újságírót, a kormánykritikus média vezetőit, ellenzéki politikusokat. A kémszoftver alkalmas volt telefonbeszélgetések lehallgatására, SMS-ek, Facebook Messenger- és WhatsApp beszélgetések megtekintésére, FaceTime beszélgetések lehallgatására, böngészési aktivitás megtekintésére. Lényegében bármire. Rákosi mind a tíz ujját megnyalta volna egy ilyen lehetőség láttán. Ez így minden, csak nem tisztességes demokrácia.

Körübelül egy évvel ezelőtt a nyulamnak bélleállása volt. A „nyulasok” tudják, hogy kevés veszélyesebb dolog van egy nyúl esetében, mint az emésztőrendszer leállása, ha nem sikerül nagyon rövid időn belül megoldani, minden bizonnyal a tapsifüles korai elhalálozásával zárul a történet.

Ilyenkor a gazdik kényszeretetnek, pocakot maszíroznak és már-már vallásos fanatizmussal követik, távozik-e valami a nyuszipopsiból, ha igen, akkor az mekkora, milyen színű, milyen a szaga…

Amikor ez a szomorú bélleállás történt, természetesen nagyon megijedtem, de szerencsére van néhány nyuszis ismerősöm, akikkel elemezni tudtuk a történéseket – vagy azok hiányát. Emlékszem, miután azzal szembesültünk, hogy jó 40 percen keresztül beszélgettünk egy nyuszis ismerősömmel Szamóca nyulam kakijáról, azzal zártuk a beszélgetést, hogy ha ezt a telefont most lehallgatták, akkor a lehallgatók rendkívül élvezhették a munkájukat ebben a közel háromnegyed órában. Még azon is nevettünk, hogy ha ezt most tényleg lehallgatták, akkor minden bizonnyal összehívják a kormányzati szervek legjobb kódtörőit, feláll egy titkos nemzetbiztonsági bizottság, hogy megállapítsák a rejtett kódrendszert a nyúlkaki mögött és még másfél év múlva is azon fogják törni a fejüket, milyen titkos akciót beszéltünk le a nyúlkaki mögé rejtve.

Ez már akkor is csak félig volt vicc. Mivel mindketten érzékeny területen dolgozunk, hosszú ideje gondoltuk azt, hogy benne van a pakliban, hogy időnként nem ketten vagyunk kettőnk telefonbeszélgetéseiben. Rutinná vált, hogy amikor egy-egy érzékenyebb vagy intimebb témáról beszéltünk, akkor elhangozzon a mondat: „kérjük, hogy akik most belehallgatnak a beszélgetésbe, fogják be a fülüket!”.

Nem azon lepődtem meg, ami kiderült. Hanem azon, hogy kiderült. Legyen egyértelmű: a politikai célú lehallgatás a legrosszabb időket idézi. A tény, hogy a saját kormányod mindenféle alap nélkül utánad nyomoz minden demokratikus értéket felrúg.

Pontosan tudom, mikor nyitotta meg a Fidesz az aktámat. Pontosan tudom, hogy amikor egy „informátor” felhív, mikor van szó egy valóban elkötelezett magyar állampolgárról és mikor próbál a Fidesz használni a többi ellenzéki szereplő ellen. Látom azt is, hogy mikor kutatják át a szemetemet.

Megtettem az elvárható biztonsági intézkedéseket az adataim, a beszélgetéseim érdekében. Jól kalibrált védelem van kiépítve a számítógépemen. A fiókjaim kétlépcsős azonosítással vannak ellátva. A valóban érzékeny kommunikációhoz titkosított csatornákat használok. Azért van iPhone-om, mert az általában komolyabb védelmet ad, mint más készülékek. Gyanús linkekre nem kattintok, az alkalmazásaimat, szoftvereimet rendszeresen frissítem, hogy a gyártók által frissítésekkel kiiktatott sebezhetőségek mielőbb az én készülékeimről is eltűnjenek. Nem használok egyforma jelszavakat a különböző fiókjaimhoz. Mindig szuper erős jelszavakat használok: kis- és nagybetűket, számokat és írásjeleket egyaránt tartalmaznak, szótárban megtalálható értelmes szót semmilyen nyelven nem tartalmaznak. Mindez alig ér valamit, ha a Pegasushoz hasonló atombombát dobnak az ember digitális létezésére.

1974-ben hasonló okokból Richard Nixon lemondásra kényszerült, ez volt az elhíresült Watergate-botrány. Ennél kevésbé volt durva az NSA-botrány, mégis évekig tartó ügy lett belőle.

A mi dolgunk, hogy itt is így legyen.