Így szeressük jobban az édesanyákat

Anyák napja van. Sorok állnak a virágosnál,  szépversek mindenütt, anyukák, nagymamák, keresztanyák körbepuszilkodása, „ma én mosogatok, te csak pihenj drágám!” a legtöbb háztartásban. Én azt javaslom, használjuk a mai napot kicsit arra is, hogy beszélünk arról, hogyan tudnánk egy kicsit jobban, kicsit ügyesebben szeretni a magyar anyákat!

A gyermekáldás előtt

A gyermekáldás előtt nagyon fontos lenne egy pár dologgal megtisztelni a leendő édesanyákat. Például ha cégünk van, ne kukázzuk azonnal a szülőképes korú nőket, ha pedig felvesszük őket, jelentsük is be. A teljes munkaidejére, a teljes bérére. És ne kérdezzük sem a családi állapotáról, sem a gyermekvállalási terveiről. Ha a szülőképeskorú nő közvetlen környezete vagyunk – például anyós, barát, szomszéd – ne nyomasszuk azzal, hogy mikor jön a baba, majd azzal, hogy mikor jön a kistestvér. Ha pedig az egészségügy termékenység-nőgyógyászat-szülészet háromszögében dolgozunk, bánjunk tisztelettel a leendő anyával. Ha túlsúlyos, akkor ne gúnyolódjunk rajta, hanem adjunk neki eszközöket a túlsúly leküzdésére, ha a fájdalmairól vagy más panaszairól beszél, vegyük komolyan és ne tudjuk le annyival, hogy „hiszti”. Ne várakoztassuk bugyi nélkül az SZTK folyosóján, és kezeljük a testét pontosan annak, ami: egy érző lélektől elválaszthatatlan, egyedi és megismételhetetlen templom.

A várandósság idején

Vegyük tudomásul, hogy a várandós nő teste továbbra is a sajátja, ne taperoljuk a pocakját engedély nélkül, ne kérdezzük a lehető legintimebb testi funkcióiról és ne az legyen a napi szórakozásunk, hogy szülés-horrorsztorikat mesélünk neki. A főnökeként ne most találjuk ki, hogy szerződést kellene módosítani és át kellene váltani határozott idejére a szerződését és ne problémázzunk azon, ha terhesgondozásra vagy orvosi időpontra kell mennie. Ne terheljük túl a várandóssággal és a gyermekággyal kapcsolatos mindenre is Egyetlen Igazságot Kimondó vélemény-bombákkal. És ne csak arra legyünk kíváncsiak, hogy a babával mi újság, hanem kérdezzük meg, hogy az anya hogy van (sőt! azt is, hogy apa hogy van!) és tegyük egyértelművé, hogy kérdésünk nem csak a terhességgel kapcsolatos dolgokra vonatkozik! Hiszen tudjuk, hogy a kismama nem csupán kismama, de nő is, ember is, akinek továbbra is vannak hobbijai, kedvtelései, szerettei, háztartása, munkája, kedvenc sorozatai, azaz személyisége van.

A szülés és a gyermekágy idején

Ne szüleszd, hanem kísérd a szülését. Hogy ezt hogyan tudod megtenni? Például valahogy így. A gyermekágy idején legyél támogató, és ne vendég. Segítsd újraéleszteni a komatál hagyományát, ha mész látogatóba, ne légy vendég, ne várj sütit és ne várj kávét és számíts a kupira. Egy anya van előtted, aki nagy eséllyel olyan helyeken fájdalmakat érez, amelynek korábban a létezéséről sem tudott. Minden valószínűséggel súlyos alvásmegvonásban szenved, bizonytalan önmagában, minden mozdulatában, egy teljesen új dolgot tanul meg, akkor is, ha már nem az első gyermeke: hiszen nincs két egyforma gyermek. Ha te vagy az apa, tölts elég időt a gyermekeddel – egyedül – hogy anya le tudjon tusolni, hajat tudjon mosni, időnként tudjon többet aludni egyhuztomra, mint három óra. Vállalj pár hónap apa-GYED-et. Ha közeli barát vagy, gondoskodj arról, hogy tudjon felnőttekkel felnőtt témákról beszélni, ezzel segítsd elkerülni a kismamáknál oly gyakori elmagányosodást. Ha orvos, védőnő, közeli családtag, vagy barát vagy, vedd észre és vedd komolyan a baby bluest, ahogyan a szülés utáni depressziót is és segíts!

Érettségiig

Ha főnök vagy, fogadd szeretettel vissza a régi pozíciójában a GYED után. Ha apa vagy, vállald a beteg gyermek miatti táppénzek, szülői értekezletek, gyerekzsúrok szervezésének, batyus bálra készüléseknek, leckeírásoknak és iskolai programoknak a felét. És ha már ott vagy, akkor a mosások, teregetések, portörlések, porszívózások, feltörlések, ablakpucolások, WC-takarítások, kádsikálások, főzések és különösen a családlogisztika felét is!

Mindörökké…

Támogasd az anyát és ne legyél rögtönítélő bíróság. Hordozósok a babakocsisok ellen, így nevelők az úgy nevelők ellen, császárosok a hüvelyi szülésesek ellen, anyatejesek a tápszeresek ellen, sokgyerekes az egy gyerekesek ellen, korán munkába visszatérők a sokáig otthonmaradókkal szemben… Egy olyan társadalom, amely szereti az anyákat, nem bánik így velük.

Ha pedig politikus vagy…

Támogasd az apahónapok bevezetését, töröld el a táppénz-egyharmadot veszélyeztetett terhesség esetén, támogasd a reformot az egészségügyben. És rakd, nagyon gyorsan rakd rendbe a közoktatási rendszert: minden, csak nem az anyák szeretete az, hogy a magyar anyák jelentős részének minden délutánja arról szól, hogy külön matekról, külön angolra, szolfézsről karatéra hurcibálja  a gyermekeket, hogy bepótolhassák azt, amit a közoktatás nem tudott megadni. És várd el a gátvédelmet, várd el a szabadon választott kitolási testhelyzetet, várd el az alapvető betegjogok érvényesülését és várd el az apák intenzívebb bevonását. Ne próbáld meg évente egyszer vásári giccsekkel „kifizetni” az anyákat, hanem tegyél végre értük! Képviseld az érdekeiket! (És akkor se beszélj róluk tenyészkancaként, ha történetesen Házelnök vagy.)

Végezetül pedig…

ne romantizáld a szükségtelen fájdalmat, szenvedést és áldozatot. A politikusbácsik mindent a szőnyeg alá tudnak seperni azzal, hogy „a gyermek mosolya mindenért kárpótol”, és hogy „az anyaságnál nincsen szebb hivatás” és hasonló tartalmatlan giccsekkel. Az anyákat szeretni úgy kell, hogy megpróbáljuk megvédeni őket minden szükségtelen fájdalomtól, szenvedéstől és áldozattól. Nem kell az anyának tokától bokáig szakadnia (vagy vágni), ha van gátvédelem. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy legyen gátvédelem és ne tudjuk le annyival, hogy a „de hát a gyermekért megérte”! Ragaszkodjunk ahhoz, hogy az anyának is jutnia kell alvásnak, akkor is, ha a gyermek pici és akkor is, ha a gyermek beteg. Ne hagyjuk egyedül az anyákat: ezt jelenti az anyákat szeretni.