A mai napon elhangzott első parlamenti felszólalásom. A videó érkezéséig az erről szóló jegyzetet osztom meg mai bejegyzésemben.

Köszönöm a szót!
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak!

Egy jó pár évvel ezelőtt motorral mentem Orosháza belvárosa irányából Gyopárosfürdő felé, amikor a fénysorompó piros jelzése megállított. Szemben egy fiatal, harmincas férfi jött autóval. Nem vette észre a fénysorompó tilos jelzését, változatlan sebességgel jött, miközben én már láttam a közeledő vonatot. Az idő lelassult és egyértelmű volt, hogy ebből súlyos ütközés lesz, ha nem változik valami nagyon gyorsan. Öntudatlanul cselekedtem, amikor elkezdtem kiabálni, hogy állj. Persze a közúti közlekedés természetes zajában esély sem volt arra, hogy meghallja a srác a kiabálásomat, mégis működött feszült testartásom, halálra vált, kiáltó arcom magára vonzotta a sofőr tekintetét, erre reagálva valószínűleg ő is ösztönből cselekedett, amikor nyomott egy satuféket és talán centikkel az elhaladó vasúti szerelvény előtt sikeresen megállította autóját. Ez a történet jutott eszembe erről a salátatörvényről. Olvasom és újra ott érzem magam a fénysorompó előtt, tehetetlenül állva a motorom kormányánál és ezúttal még kevésbé bízhatok benne, hogy kiáltásom meg tudja előzni a tragédiát.

Ez a csomag ugyanis elsősorban nem a Magyarország előtt álló kihívásokra reagál, hanem a Fidesz belső politikai történéseire és ez katasztrófához fog vezetni.

Tisztában vagyok azzal, hogy amikor ezt a törvénymódosítást tárgyaljuk, teljesen külön kellene kezelnünk a strukturális kérdéseket a személyi kérdésektől, de ezt teljesen ellehetetleníti az, hogy magát a struktúrát a Fideszen belüli személyi kérdések határozták meg, nem pedig az életszerűség, a hatékonyság és az ügyek természetszerűsége. Gondoljunk csak arra, hogy Lázár Jánosról sebészi precizitással került leválasztásra minden, ami agrárium.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy rendkívül gyakorlatias ember vagyok, így amikor ezt a salátatörvényt olvastam – és fejben hozzátettem mindazt amit már tudunk a leendő kormányzati struktúráról – megpróbáltam gyakorlatra átültetni, hogy hogyan is fog ez kinézni a mindennapokban.

Itt van például az egészségügy és az oktatás. Ez két olyan terület amely az elmúlt 30 évben hol el lett hanyagolva, hol szét lett verve, így mára már mindkettő terület vállalhatatlan állapotban van. Szerintem mindannyian tudjuk, bárkihez is kerüljön ez a két terület ezen a ponton, csak bukni tud vele. Rá is lett lőcsölve arra a Pintér Sándorra, aki „iparági pletykák” alapján már régen a nyugdíjas éveit szeretné élvezni és akinek már évek óta a nyugdíjas éveit kellene élveznie, így minden valószínűség szerint ez az utolsó ciklusa. Hogy ő történetesen amúgy a Belügyminisztériumot vezeti? Hát akkor kerüljön az oktatás az egészségügy a belügy alá. Egészen bizarr gondolkodás.

Abba már bele sem megyek, hogy ezzel a rendőrség, az egészségügy és az oktatás egy kézbe került. Ha ezt tudjuk előre, akkor a minisztériumok felsorolásakor biztosan javaslok egy módosítót, hogy a Belügyminisztériumot nevezzük át a Morbid Munkaerőhiány Szuperminisztériumára. Mondanom sem kell, hogy Pintér Úr a bizottsági meghallgatásokon mindezek tudatában sem tett le semmilyen értékelhető tervet, elképzelést a morbid munkaerőhiány megszüntetésére, ezzel is minőségi köröket verve például a Kulturális és Innovációs miniszterjelölt meghallgatására, de hát az erról szóló véleményemet – biztosan látták – prezentáltam. Elnézést az olcsó szójátékért.

Az egészségügy belügy alá szervezésének amúgy egészen szürreális következményei lesznek. Engedjék meg, hogy hozzak egy példát. Amikor a férjöltés barbár, barbár gyakorlatának betiltása lesz az asztalunkon – és higgyék el, az asztalunkra fog kerülni, erre személyem a garancia – a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy nekünk, húszas-harmincas magyar nőknek egy hetvenplusszos rendőrbácsival kell alkudozunk arról, hogy mennyire lehessen vagy ne lehessen szűkre varni minket szülés után. Szürreális, komolyan mondom, szürreális!

Aztán persze ott van a polgári titkosszolgálatok kérdése. Egy olyan országban, ahol igazoltan kémszoftvert használtak tényfeltáró újságírók és ellenzéki szereplők ellen, kedves kormánypárti képviselők, önök halál komolyan képesek beszervezni a polgári titkosszolgálatokat a propagandaminiszter alá. Hát mit tudok erre mondani? Azt hiszem így ellenzéki politikusként csak annyit, hogy üzenem Rogán Antalnak: a polgári titkosszolgálat munkatársainak fogok kikészíteni sütit a konyhapultomra, ha esetleg valamelyik munkatárs ételallergiától szenved, csak hagyjon egy cetlit a konyhapulton és a következő alkalomra figyelembe veszem.

Végezetül pedig itt van a gazdaság kérdése is. Számítások szerint hat különböző minisztérium fog gazdasági kérdésekkel foglalkozni, gyakran egymást átfedő, máshol pedig hézagokat hagyó hatáskörökkel. Meggyőződésem, hogy ez része a dizájnnak és nem pedig hiba benne: a cél a teljes átláthatatlanság. Ez elég merész vállalás, amikor milliárdokat tart vissza az EU pontosan azért, mert a gazdaságba érkező EU-s támogatások sorsa átláthatatlan. Ezekre a pénzekre szükségünk van, hogy arra költhessük, amire kell: kórházra, iskolákra, munkahelyekre. Mert hogy ez többek között ahhoz fog vezetni, hogy az elkövetkező négy évben ez a hat minisztérium a beérkező kérdéseket – érkezzenek azok ellenzéki szereplőktől, intézményektől, civil szervezetektől, újságíróktól, ellenőröktől, ügyészségtől, bíróságtól vagy választópolgároktól – forró krumpliként fogják egymás között dobálni és minden valószínűséggel minden szereplő ki fogja maxolni a rendelkezésre álló időt a válaszra, így egy-egy kérdésre a valós válaszadást a 30-60 nap helyett akár több mint egy évig húzni fogják tudni. De ahogy említettem, meggyőződésem, hogy ez nem hiba a dizájnban, hanem tervezett része annak.

Mindezek árát viszont a magyarok fogják megfizetni.

Tisztelt kormánypárti képviselők! Lelkük rajta. Én viszont nem tudok mást csinálni, mint egykor a Szentesi úton, dermedten állva a fénysorompónál: akár mennyire reménytelen, én kiabálom, hogy állj!
Köszönöm szépen!