A 2021-es Pride napján szeretettel köszöntöm a térség LMBTQ+ tagjait! Mai bejegyzésemben arról beszélek, miért támogatom az LMBTQ+ közösség ügyeit. Mármint azon az alapvetésen túl, hogy a jog előtt minden embernek egyenlőnek kellene lennie. Ez egy alapvetés. De az alapvetésen túl, miért támogatom az LMBTQ+ közösség jogegyenlőségét?

Önző okokból. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy társadalmunk 5-10 %-a bujkálásra és a félelemre pazarolja az energiáit.

Egy olyan világban élünk, amely rengeteg kihívás elé állít minket. Számtalan betegség van, amelyet le kell győznünk, számtalan termelési területen még találnunk kell olyan utat, amivel úgy tudjuk fenntartani a gazdasági fejlődést, hogy az Földünk, környezetünk számára is fenntartható legyen. Mind a szakmai életünkben, mind a magánéletünkben egyre több mindent kell megoldanunk, pedig a napjaink továbbra is 24 órából állnak. Vannak éhező gyerekek, van lakhatási szegénység és hajléktalanság. Tavaly 13 778 közlekedési baleset történt Magyarországon, amelyből 423 halállal végződött. 2017-ben 64 ember vesztette életét munkahelyi balesetben. Sorolhatnám a problémákat a végtelenségig.

Egész egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a lakosság 5-10 %-a bujkálásra és félelemre használja az energiáit. Nem tehetjük meg, hogy a munkatársunk arra pazarolja a gondolatait, az erejét, hogy minden szavára odafigyelve beszélgessen velünk, nehogy véletlenül kicsússzon, hogy a kedvesével él együtt. Mert akkor beszélnie kellene a kedveséről. Aki vele történetesen egynemű. Lehet, hogy sokaknak kényelmesebb azt gondolni, hogy a kolléga „csak” „örök agglegény” és van, akit megviselne, ha tudná, hogy a kollégát otthonában egy szerető partner várja, aki történetesen szintén férfi. Én nem kérek ebből a kényelemből. Mindazt az erőfeszítést, ami az ilyesmi titkolásához kell, a kolléga inkább ölje abba, hogy talál egy módot arra, hogy biztonságosabb legyen a munkahely. Vagy adjon be egy javaslatot a főnökségnek egy fejlesztésre, amitől kevesebb lesz a túlóra. Anyám orvosa anyám gerincére koncentráljon és ne arra, hogy véletlenül se csússzon ki a száján bármi, amiből kiderülhet, hogy aszexuális. A programozónak jusson eszébe egy üzlet ötlete, amivel gyorsabban érek haza a családomhoz és ne arra koncentráljon, hogy ki ne derüljön, hogy leszbikus. A fiatal transz fiú pedig ne legyen öngyilkos mielőtt eszébe jutna az ötlet, amivel biztonságosabbá tehetjük a közlekedést. A gyárvezető azon dolgozzon, hogy hogy lehet bevezetni egy új, környezetbarátabb gyártási folyamatot, és ne kamu csajozós sztorikat agyaljon ki, hogyha valaki kérdezné, ha valakivel muszáj anekdotázni…

Önző okokból támogatom az LMBTQ+-közösség egyenlőségét. Azt akarom, hogy az emberek is, akik az LMBTQ+ csoport tagjai, az energiáikat életünk jobbá tételére fordítsák minden elérhető másodpercükben. És visszautasítom, hogy ez elé én magam gördítsek akadályokat azzal, hogy teljesen felesleges problémákat kreálok nekik, ezzel rabolva az értékes idejüket, erejüket, kreativitásukat.

Azért támogatom az LMBTQ+-közösséget, hogy hangosan elmondjam: kedves kolléga, kedves boltos, masiniszta, vadakat terelő juhász! Szükségünk van rád, pont úgy, ahogy vagy és örülünk, hogy itt vagy ciszheteróként, vagy az LMBTQ+ közösség tagjaként, teljesen mindegy, csak örülök, hogy velünk és értünk dolgozol.

Azért jöttem támogatom az LMBTQ+ közösséget, mert egyetlen ember egyetlen másodperce sem mehet veszendőbe.

És még egy érv, ami mindent összefoglal, amit a magyar LMBTQ+ közösség jogvédelméről mellett megkérdőjelezhetetlenül áll:

Boldog Pride-ot, y’all!