FIGYELEM! Felkavaró tartalom! Kérem, hogy csak ennek tudatában görgess tovább!

Gyomaendrőd: 2010. április – A 34 éves nő volt élettársához vitte láthatásra közös gyermeküket. Már soha nem ment többet haza: volt férje megölte és feldarabolta.

Tatabánya: 2015. április – láthatáson volt a nőnél 8 éves kislánya, 108 késszárússal ölte meg.

Heves: 2015. július – láthatáson volt a férfinél két gyermeke: a 6 és 12 éves fiúkat apjuk megölte, majd magával is végzett.

Zala: 2016: a férfi a 11 éves lánya láthatásait rendszeresen arra használta, hogy a kislányt szexuálisan zaklassa, fogdossa, róla pornográf felvételeket készítsen. Többek között a férfi saját lányát azzal is megfenyegette, hogy ha nem fekszik le vele, megöli őt is és az édesanyját is. (megjegyzés: ha a zsarolás hatott volna, akkor sem „lefeküdt vele” a helyes terminológia. Egy 11 éves gyerekkel nem lehet lefeküdni, egy 11 éves gyerekkel a közösülés minden esetben nemi erőszak)

Győr: 2019. december – 13 éves lányát és 10 éves folytatta meg a 35 éves győri férfi, láthatáson voltak nála. A gyilkosság idején a 6 éves lányukkal mesét nézetett. A férfi korábban közel 5 évet ült, miután feleségét, gyermekei anyját kalapáccsal próbálta meg agyonverni.

Óbuda: 2020. ősze – négyéves gyermekük előtt szurkálta halálra a férfi volt élettársát, aki éppen láthatásra vitte a gyermeket a férfihez.

Zugló – 2021. április: láthatásra vitte közös gyermeküket a válófélvben lévő feleség, a férj a gyerek szeme láttára szurkálta halálra az anyát.

Dunakeszi: 2021. szeptember – volt anyósát, volt élettársát és közös gyermeküket gyilkota meg, majd magával is végzett az 54 éves férfi.

Mi a közös a fenti történetekben? (Mármint a nyilvánvaló családon belüli erőszakon kívül.) Igen, a láthatás. Mai bejegyzésemben arról fogok beszélni, hogy a jelenlegi rendszer hogyan veszélyezteti a magyar emberek – általában nők és gyerekek – életét és testi épségét és hogyan rontja ezt tovább a hagyományos családmodell Fidesz által történő fetisizálása.

Leslie Morgan Steiner családon belüli erőszak túlélő, a Védtelen szerelem (Norman Könyvklub, 2014) című könyv írója adta véleményem szerint minden idők egyik legfontosabb TED-előadását Crazy. Stupid. Love. címmel. Az előadásban elhangzik egy nagyon fontos gondolat:

„Miért nem hagyta el? Én biztos elhagytam volna.” Számomra ez a legszomorúbb és legfájdalmasabb kérdés, amit az emberek feltesznek, mert mi, áldozatok tudjuk, amit mások általában nem: elképesztően veszélyes elhagyni egy bántalmazót. Mert az utolsó lépés a családon belüli erőszak folyamatában: megölni az áldozatot. A gyilkosságba torkolló családon belüli erőszak-esetek 70 %-ban a gyilkosság azt követően történik, hogy az áldozat elhagyta a bántalmazót, mert ekkor a bántalmazónak már nincs vesztenivalója.

Ezt az egyszerű és kiszámítható tényt a magyar jogrendszer egész egyszerűen nem veszi figyelembe.

Alaptörvény

A Fidesz rengeteg olyan dologgal szemetelte össze az gránitszilárdságú, eddig kilencszer módosított Alaptörvényt, amelynek valódi célja csak és kizárólag a Fidesz politikai kommunikációjának erősítése volt. Amellett érvelek, hogy ez veszélyes. Nézzünk egy tökéletes példát: a legutóbbi módosítással bekerült az alábbi szöveg az Alaptörvénybe:

„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

Érdekes kérdéseket vet fel ez a rész. A születési nemének megfelelő önazonossághoz való joga mivel tud sérülni a gyermeknek? 3 éves voltam, amikor apám először ültetett a Simson hátsó ülésére (nyugi, bakra volt állítva és végig tartott a hónom alá nyúlva). 4 évesen a tótkomlósi búcsúban kérésemre egy fehér matchboxot vettek nekem búcsúfiaként. 6 évesen már rendszeresen jártam apuval horgászni. Ezidőtájt szüleim beleegyezésével és támogatásával rendszeresen fociztam unokatestvéreimmel. Ezek mind hagyományosan fiús dolgok és hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem, hogy tiltottak volna ezektől, de ha látták, hogy egy-egy téma iránt érdeklődöm, akkor támogattak és segítettek a kapcsolódó tudás megszerzésében. Persze voltak babáim, Barbie-házam, meg pörgős szoknyám, meg kopogós lakkcipőm is, táncoltam és hosszú volt a hajam.

Biztosan van olyan, aki helytelenítené, hogy kisautókkal játszottam, motoroztam, fociztam és horgásztam, azzal, hogy nem lánynak való dolog ez. Az ő értelmezésük szerint bizonyára a szüleim megsértették a születési nememnek való megfelelő önazonossághoz való jogomat.

A fenti idézett, az Alaptörvénybe nemrégiben bekerült mondat valójában semmilyen alapvető, a jogalkotás és a jogalkalmazás szempontjából releváns információt nem tartalmaz, egyszerű politikai kommunikációs szemét.

A Fidesz rendszeresen abúzálja az egyébként is erővel bevezetett, mindenféle konszezust nélkülöző Alaptörvényt ilyen szemét belepakolásával és ez a szemét általában a családfogalmat, a családokat, nemi szerepeket illető kérdéseket érintik.

Az Alaptörvény L) cikkje az alábbiakat mondja ki:

(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.

(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.

(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.

A fenti bejegyzéssel kapcsolatban a kormány szereti azt a látszatot kelteni, hogy itt most az első házasok kedvezményéről, meg a CSOK-ról és a Babaváróról van szó, pedig nem ilyen egyszerű a történet. Egyetlen értelmezhető politikai szereplő részéről sincs megkérdőjelezve az, hogy a gyermek érték, vagy hogy a gyermeket nevelő családok közösségi támogatása indokolt. Politikai vita egyedül abban van, hogy milyen családmodell a támogatandó és hogy kell értelmeznünk a „család” szót, vagy milyen szempontok adják a családok támogatását (szociális? alanyi alapon járó?). A Fidesz-KDNP ragaszkodik a hagyományos családmodell legszigorúbban vett változatához, úgy, miszerint van, anya, apa, akik házasságban élnek és közös gyermekeik vannak, a családi élet anyagi alapját apa teremti meg, anya pedig elsősorban a háztartást vezeti. Az ellenzéki politikai szereplők azonban felismerik és elismerik, hogy ahány család, annyiféle ideális családmodell létezik és a gyermekek és a szülők érdeke egyaránt az, hogy az adott család a számára legideálisabb családmodellt találja meg és abban tudjon élni.

A probléma azzal, hogy a házasságot és a gyermek-szülő kapcsolatot ilyen magas szintű védelem alá helyezzük az, hogy egy szintre kerülnek ezeknek a kapcsolatoknak a védelme ezzel a két, szintén az Alaptörvényben található mondattal:

„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.”

„Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.”

És ezzel el is érkezünk a kritikus kérdéshez:

Kényszerláthatás

Mi a kényszerláthatás? A Nők Joga így fogalmazza meg a kényszerláthatás szó fogalmát:

Kényszerláthatás: a gyermeknek, és nem bántalmazó szülőjének az intézmények, hatóságok általi kényszerítése, hogy a bántalmazó szülőjével, nagyszülőjével kapcsolatot tartson. Egyben a nem bántalmazó szülő arra kényszerítése, hogy volt bántalmazójának, akitől nagy nehezen sikerül külön kerülnie, a gyermek nagykorúságáig rettegnie kelljen. A kényszerláthatás nem az összes kapcsolattartási esetet fedi, hanem csak azokat, melyek bántalmazó kapcsolatot követnek.

Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy ilyen a valóságban biztosan nem történik. Tévednek. Mai napig élő hatósági/bírósági gyakorlat, hogy a külön élő szülőnek akkor is joga van a láthatásoz, nem ritkán FELÜGYELET NÉLKÜLI láthatáshoz, ha a bántalmazás gyanúja erőteljesen felmerült, sőt. SŐT! Emlékezzünk vissza a cikk elejéről arra a 2019-es győri esetre, amikor apa megpróbálta kalapáccsal agyonverni anyát, 5 évre leültették, majd szabadulás után át kellett adni neki láthatásra a gyerekeket!

Jelenleg az ilyen esetekhez azért a gyermekek védelméért felelős hatóságok mulasztásai is szükségesek, ugyanakkor… a szülők gyermekhez való joga az Alaptörvényünk és ennek következtében más jogszabályaink szabályozásai vészesen közel kerültek a gyermek, valamint a szülőtárs élethez és szellemi- és testi biztonsághoz való jogához. Emellé bekerül a hatóságok gyakori túlterheltsége, valamint nem kellő felkészületlensége a családon belüli erőszek kérdésében.

Mindeközben a Fidesz tovább szemeteli az Alaptörvényt és a jogrendszerünket olyan módosításokkal, amelyeknek az egyetlen célja a politikai kommunikáció, miközben a magyar családokra valós hatással vannak: veszélyeztetik a gyermekeket és a bántalmazottakat. Emellett a Fidesz üldözi az olyan dolgokat, mint az érzékenyítés, amelynek kifejezetten az a célja, hogy a hatóságok és bíróságok könnyebben felismerjék a bántalmazást és a veszélyhezetet.

De nem csak a hatóságokat hagjya a Fidesz veszélyes tudáshiányban. Miközben minden szakértő tudja, hogy a családon belüli erőszak szempontjából az a legveszélyeztetebb réteg, aki semmit nem tud a családon belüli erőszak természetéről, korai jeleiről, felismeréséről, a Fidesz mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a kérdést ledugózza egy sötét palackba és minél mélyebbre temesse.

Emlékezzünk: Orosházán másfél éve adtam be előterjesztést arra vonatkozóan, hogy használjük a helyi médiát arra, hogy ezeket az információkat eljuttasuk a lakossághoz, a Fideszes városvezetés és a Fidesz-frakció még napirendre sem kívánta venni.

Ki kell tehát mondani, hogy az ideális családmodell sok esetben nem fog megfelelni az anya-apa házasságban, három gyerekkel, apa jó állásban, anya kevésbé jóban, de viszi a háztartást, egy vizsla meg egy cirmos házimacska képnek. Vannak családok, ahol az idális családmodell a szülő és a gyermek, miközben a szülőtárs pedig minél messzebb, lehetőleg rácsok mögött. Kevésbé romantikus kép, ezt én értem, de néha erre van szükség ahhoz, hogy az ártatlanokat meg tudjuk védeni.

Isztambuli Egyezmény

A nem hagyományos családmodell és az érzékenyítés mellett a Fidesz még egy dolgot üldöz: az Isztambuli Egyezményt. Azt az Isztambuli Egyezményt, amelyben ilyen sorok találhatóak:

31. cikk — Szülői felügyeleti jog, láthatási jog és biztonság

A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szülői felügyeleti jogra és a gyermekláthatási jogra vonatkozó határozatok meghozatalakor figyelembe vegyék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekményeket.

A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a láthatási jog vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlása ne veszélyeztesse az áldozat vagy a gyermekek jogait és biztonságát.

Magyarország 2014. március 14-én írta alá az Isztambuli Egyezményt. A ratifikálása várat magára, a Fidesz-KDNP egyértelműen közölte, hogy nem is hajlandó ratifikálni. Ha az aláírást követően ratifikáltuk volna és teljesítettük volna az abban tett vállalásokat úgy jogalkotási, mint intézményi szinten, akkor Tatabányán a nő nem tudta volna 108 késszúrással a nála láthatáson lévő kislányát megölni, a 2015-ös, két gyermek életét követelő családirtás is elmaradhatott volna, Zalában sem tudta volna rendszeresen megerőszakolni 11 éves lányát a férfi, 2019-ben a korábban feleségére kalapáccsal támadó „apa” sem tudta volna megölni két gyermekét, ugyanebben az évben Óbudán sem tudta volna halálra szurkálni volt élettársát a férfi, Zuglóban sem tudta volna közös gyermekük szeme láttára halálra szurkálni az anyát az „apa”, ahogyan az ehónap elején történt dunakeszii családírtás is minden valószínűség szerint megelőzhető lett volna.

Ezt a bejegyzést a Dunakeszin történt családirtás hatására kezdtem el írni. Mire a cikk végére jutottam, sajnos újabb tragédia következett be: Olaszországban egy „anya” leszúrta két éves gyermekét, majd a holttestről fényképet küldött az apának.

Hány gyermek, nő és férfi vére fog még a Fidesz-KDNP kezéhez tapadni, mielőtt az emberéletet elkezdenék többre tartani, mint a saját politikai kommunikációs céljaikat?

Végül a már említett TED-előadás Leslie Morgan Steinertől. Sajnos csak angol nyelven elérhető, viszont könyve magyarul is megjelent, amit szívből ajánlok.