Mit akar a nő?

Mai bejegyzésemben megválaszolom az évezredes kérdést: mit akar a nő?

1. Tiszteletteljes bánásmódot

  1. Folyamatos tájékoztatást A magyar kismamák folyamatos, évek óta tartó panasza, hogy sokszor úgy történik a szülés, hogy az egészségügyi szakszemélyzet a feje fölött beszél és az elkapott félmondatokból kell megpróbálnia összeraknia, hogy éppen mi történik vele és a babával. Szintén visszatérő panasz, hogy úgy végeznek el rajtuk beavatkozásokat (különösen gyógyszeradagolás, gátmetszés, a méhszáj kézzel történő tágítása) nem hogy beleegyezés, de sokszor tájékoztatás nélkül végzik el rajtuk. Rengeteg kismama panaszkodik róla, hogy van, hogy csak a zárójelentésből értesülnek egy-egy beavatkozásról. És ez nem csak akkor van így, ha komplikációk miatt sürgősségi beavatkozásra van szükség, hanem abszolút rendszeres azokban az esetekben is, ahol alapvetően egy “normál”, “sima” szülés történik. Ez így nem mehet tovább!
  2. Evidenciaalapú, korszerű orvoslást Szintén visszatérő panasz, hogy a szülés menetét gyakran az határozza meg, hogy mi a “szokás” és nem az, hogy melyek a korszerű módszerek és mik azok a módszerek, amelyek hatékonyságát legalább ebből az évezredből való kutatások alátámasztják.
  3. Tiszteletteljes kommunikációt Annak ellenére, hogy május első vasárnapján mindenki rendkívül szereti és tiszteli az édesanyákat, ez a nőgyógyászati-szülészeti ellátásban a mindennapokban nincsen jelen. Rendszeresek a beszámolók megalázó bánásmódról, legyen szó “le a bugyit, szét a lábat” típusú beszólásokról, bugyi nélküli várakoztatásról, a nő testét érintő beszólásokról, lekezelésről, fájdalomról szóló beszámoló “nyafogásnak” való minősítéséről.
  4. Átfogó betegjogi tájékoztatást A kismamák jogait egyébként is rutinszerűen sértik meg a szülészeteken és nőgyógyászatokon. A diagnózis várókban, mindenki előtt történő kiabálása, a diszkrét vetkőzési lehetőség meg nem teremtése olyan dolog, amivel szinte már minden nő találkozott. De a nők, családok jogait rendszeresen megsértik azzal is, hogy halva született gyermek, vetélés esetén nem tájékoztatják őket a búcsúzás, sőt, a gyermek eltemetésének lehetőségéről.

2. Családbarát szülést

  1. Aranyórát Az aranyóra a szülést követő egynéhány óra, ahol a baba közvetlen bőr-bőr kontextusban van a szülővel. Ez segíti a helyes szopási technika kialakulását, a szopás gyors megtanulását, az anya tejtermelésének kialakulását, valamint a szülők és a baba közötti kötődés elmélyedését. Amikor egy baba születik, akkor egy új család is születik. Ennek a folyamatnak a megakadályozása szükségtelenül korai szembe cseppentéssel, szondázással, leszívással súlyosan családellenes cselekmény
  2. Az egyik főszerepet a szülésben A szülésnek két főszereplője van: az anya és a baba. Mellékszerepben van az apa, mindenki más csak támogató karakter. Ma Magyarországon az esetek többségében ez nem így van, az anya a szülésekben nem főszereplőként van kezelve, hanem egy eszközként. Főszereplő az orvos és az egészségügyi szakszemélyzet, utána jön a baba, majd talán az anya, miközben az apa talán futottak még kategóriába befér. Ezért választják egyre többen az otthon szülést.
  3. 0-24 órás együttlétet a babával Ma Magyarországon a legtöbb kórházban az újszülöttosztály a kismamák kórtermeitől távol van. Rendszeresek a beszámolók arról, hogy a kismamák nem tudják hová vitték a gyermeküket, naponta mindössze pár percre láthatják a kicsit. Ez nem normális. Normális ellátás az lenne, ha az anya igény szerint bármikor hozzáférhetne a gyermekéhez, a baba hozzá közel lenne elhelyezve. Szerintem ez minimum, hogy ezt megadjuk a magyar családoknak.
  4. Szoptatási tanácsadót A szoptatási tanácsadó elérhetősége még mindig nem alapvetés a kórházakban, miközben a beszámolók szerint hatalmas segítséget jelentenek a kismamáknak, különösen azoknak, akik első gyermeküket köszöntik a családban. A kedves politikusoknak nem az anyatejes táplálás világnapján kell szívhezszóló üzeneteket kiírniuk, hanem biztosítaniuk kell, hogy minden kismama találkozhasson szoptatási tanácsadóval. Ez ilyen egyszerű.
  5. Apát és bábát a szülésnél – ha számára ez a komfortos Bár az apák jelenléte egyre inkább megtűrt a szülőszobán, a bábákat még mindig igyekeznek kizárni, hiába fontos a kismamának. Nem véletlenül! Ma Magyarországon a családok még mindig gyakran háborúba mennek, ha kórházi körülmények között szülnének. Az ország bábái azonban pontosan tisztában vannak azokkal a dolgokkal, amikért lehet és érdemes harcolni. Értelemszerű, hogy a gyakran megszokás alapú protokollok alapján üzemelő szülészeteknek nem kényelmes egy jogharcos a szülőszobán. A bábák szerepe még egy dologban rendkívül fontos: segítik a szülés érzelmi feldolgozását. Ezt megtagadni a kismamáinktól bűn és részben ez is lök egyre több kismamát az otthonszülés felé. Sokan, akik ma az otthonszülést választják, hajlamosabbak lennének kórházi szülész választani, ha ezt és a jelen bejegyzésben szereplő többi kérdést végre anyabarátan tudnánk kezelni.

3. Korszerű egészségügyi ellátást

  1. A könyöklés mellőzését A Kristeller-műfogás, avagy ismertebb nevén a hasba könyöklés egy idejét múlt módszer a baba világra segítésében. Angliában és Dániában a kockázatok (méhlepény korai leválása, az anya belső szerveinek a sérülésének a kockázata) miatt már betiltották, Magyarországon mégis rutinszerűen alkalmazzák, az esetek többségében a kismama beleegyezésének kérése, vagy akár a kismama tájékoztatása nélkül.
  2. A kérés nélküli férjöltés mellőzését Talán az egyik legbarbárabb, a nő méltóságát leginkább sértő eljárás az úgynevezett “férfjöltés”, mégis rutinszerűen alkalmazzák a legtöbb magyar kórházban. Ennek a lényege, hogy a gátsérülés összevarrása során tesznek még egy-két öltést, hogy szűkebbé váljon a nő. A “férjöltés” célja elméletileg a nő partnerének a szexuális élvezetének a növelése. Felháborító, hogy a “férjöltéshez” az esetek elsöprő többségében nem kérik a friss anya hozzájárulását. Az, hogy egyes egészségügyi dolgozók okénak érzik ezt, önmagában rendkívül megalázó a friss anya nőiességére nézve, különösen akkor, ha a férjöltést egy-két humorosnak szánt, megalázó mondat is kíséri. A legrosszabb eset mégis az, amikor még tájékoztatni sem tájékoztatják a friss anyát a férjöltésről, csak akkor szembesül vele, amikor az első szeretkezés elképesztően fájdalmasnak bizonyul, sőt, nem ritkán el is lehetetlenül. Ilyenkor jön a gátplasztika, meg a hegpuhítás, mindezt azért, mert valakik úgy gondolták, joguk van ilyen barbár módon beavatkozniuk a nő testi és szexuális integritásába.
  3. A szükségtelen császározás mellőzését A WHO szerint a szülések körülbelül 20%-ban indokolt a császármetszés. Magyarországon a számok ennél sokkal magasabbak, mintegy 40% körüliek. Emögött a feltétlezhetó ok az orvosválasztás intézménye. Egyrészt a városi legendák szerint ha előkerül a szike, akkor magasabb a hálapénz, másrészt mert nyilván kényelmesebb, ha az orvos “kismamája” akkor szül, amikor az orvos egyébként is műszakban van, az időzítés pedig nyilvánvalóan csak császárral megoldható (vagy oxival, de ez egy másik kérdés).
  4. Szabadon választott vajúdást és kitolási pózt A kismama szül és nem szülesztik. Ennek része kellene, hogy legyen, hogy partnerként kezelik a kismamát és figyelnek rá, bíznak benne. Bíznak abban, hogy érzi, hogy számára mi a megfelelő vajúdás során (sétálás? ülés? fekvés? valami más?) és mi a legjobb kitolási póz. A szülésnek a baba és a mama számára kell, hogy a lehető legkényelmesebb legyen és nem az orvosnak.
  5. Gátvédelmet Ha van módszer arra, hogy a nagyon nehéz és hosszú gyógyulási folyamattal járó gátsérülést/gátvágást megelőzzük (márpedig van), akkor mégis miért nem csináljuk? Ma Magyarországon márpedig a legtöbb kismama számára nem elérhető a gátvédelem.
  6. A méhszáj kézzel történő, szükségtelen tágításának mellőzését A méhszáj kézzel történő tágítása lehet szükséges és hasznos módszer, de messze nem olyan gyakran, mint ahogyan alkalmazzák. A méhszáj kézzel történő tágítása a hüvelybe kézzel történő benyúlást igénylő beavatkozás, és általában kifejezetten fájdalmas. A beavatkozás célja a szülés beindítása és/vagy gyorsítása. Ez időnként lehet indokolt, de az esetek többségében szükségtelen és csak az orvos kényelmét szolgálja, az esetek többségében a valódi és helyes cél a szülés háborítatlan kísérése kellene, hogy legyen. Tehát ma Magyarországon sokszor rutinszerűen nyúlnak fel a kismamák hüvelyébe és okoznak jelentős fájdalmat, miközben az egyetlen cél az orvos kényelmének növelése.
  7. A szükségtelen burokrepesztés mellőzését A másik rendszeresen, a szülés beindítására/gyorsítására szükségtelenül alkalmazott módszer a burokrepesztés. Ez szintén olyan beavatkozás, amely lehet indokolt, de sokkal ritkábban, mint ahogyan alkalmazzák. Az otthonszülések során mindössze az esetek 4%-ban alkalmazzák, miközben a kórházi szüléseknél az esetek mintegy 40%-ban. Ez megint egy hüvelybe való felnyúlással járó beavatkozás, ami ráadásul növeli a kismama által érzett fájdalmat a szülés során, mivel a beavatkozás során elfolyik a magzatvíz, ami egyébként enyhítené a baba feje által kifejtett nyomást.
  8. A szükségtelen oxitocin-tolás mellőzését Szintén a szülés gyorsítását segíti a beadott oxitocin, másnéven gyorsító. Szintén egy olyan beavatkozás, amely szükséges lehet, de messze nem olyan gyakran, mint ahogyan használják (feltételezhetően a hüvelyi szülések mintegy 80%-ban (!) az anya kap kívülről oxitocint). Az oxitocin egy olyan hormon, ami a szülés során természetes módon termelődik (akkor indul be igazán, amikor a baba feje elkezd nyomást gyakorolni a méhszájra), enyhíti a fájdalmat és vezérli a méhösszehúzódásokat. Amikor kívülről érkezik az oxitocin, az viszont beavatkozik a természetes folyamatokba, felgyorsítja a szülést, így a természetes, pulzáló jelenséggel szemben állandósítja az összehúzódásokat, ezzel fájdalmasabbá és kevésbé örömtelivé téve a szülésélményt.
  9. A borotválás mellőzését Teljesen szükségtelen a borotválás, ezen már rég túl vagyunk. Mégis rendszeres, hogy Sanyi a műtősfiú BIC-borotvával esik szerencsétlen nő vénuszdomjának. A borotvált szőr visszanövése sokkal fájdalmasabbá és kényelmetlenebbé teszi a gátseb gyúgyulását (pontosan emiatt még a gyantázásnak is több értelme lenne), miközben semmilyen valós orvosszakmai indok nincs a borotválás mögött. Aki kopaszan szeretne szülni, az meg fogja oldani még szülés előtt, hogy kopaszan érkezzen a kórházba, aki meg nem akar kopaszon szülni, ahhoz meg az égadta világon senkinek semmi köze nincs.

Ha ez a társadalom komolyan veszi az anyák szeretetét és tiszteletét, a családok védelmét, akkor végre szembe kellene néznie ezekkel a problémákkal és elvárnia a megoldást az ország vezetőitől és az egészségügytől.

Mi a Momentumban komolyan vesszük ezeket a kérdéseket ezért kiemelet célunknak tartjuk, hogy segítsük az egészségügyi dolgozókat a korszerű szülészetre való átállásban, valamint minőségbiztosítási rendszerrel támogatnánk, hogy a fenti problémákkal a jövőben egyetlen családnak se kelljen szembesülnie a szülészeti ellátás során. A fenti bejegyzést apropóját a Másállapotot a szülészetben! mozgalmának mai, Nő a hangunk! #vártunkeleget #masallapotot #rendszerterhe elnevezésű tüntetése adta. Ismerd meg a magyar nők tapasztalatait a magyar rendszerről itt, a K-Monitor Szülésélmény-térképét, vagy a Zsebinet felmérését kórházankénti bontásban itt.

Sebők Éva

a Momentum Mozgalom családpolitikusa

Leave a Reply

Your email address will not be published.